Ki gondolta volna, hogy egy ilyen szörnyű nap után hazaérve fogad egy kis örömteli pillanat, mikor megtudom, hogy Max ráér, szóval megyünk parkourozni? Nyolc órám volt, ebből egy rajz egy iszonyatos tanárral, ahol ráadásul a rajzomra hármast kaptam, miközben mindent beleadtam, más meg szart a feladatra, mégis kapott egy négyest... Hát ennyit a korruptságról, vágytam haza, de neeem, még muszáj, hogy legyen két órám. Hazajöttem, lepakoltam, és... Nini! Nincs mit tanulni! Azaz én mehetek ki parkourozni. Már csak az a kérdés, jön-e valaki...
És lássanak csodát, Max feljött msn-re, és bejelentette, hogy jön. Hállelúja! Kissé borult idő van, de remélhetőleg nem lesz túlságosan rossz ahhoz, hogy kicsit ugrándozhassunk, gyakoroljunk. Mindenesetre jobb lesz felcsavarni magamra valami melegebb ruhát :S
Majd beszámolunk róla, milyen volt a gyakorlás :D
